"A NÉPHARAG HA KIROBBAN, SOKKAL NAGYOBB ERŐ, MINT BÁRMILYEN RENDŐRI, KARHATALMI ERŐ !"

Kár is lenne ezt tagadni, a vak is látja, a TEK is olvashatja (nyilván olvassa is), a titkosszolgálat és minden belügyi szerv érzékelheti, hogy ami a szavazópolgárok, a devizahitel károsultak és még élő áldoztak részéről már jóval több és súlyosabb, mint a demokrácia biztosította polgári véleménynyilvánítás.

Hölgyeim és Uraim, Elvtársak és Elvtársnők, ez már – forradalom! Kár volna tagadni. Ugyan még csak a lelkek, a kommentek forradalma zajlik, még nem lőnek /csak gondolatban…/, még nem folyt /bankár/vér – mert a magyar ember genetikusan hosszútűrő és sokáig a békés rendezés híve -, még egyetlen politikust sem állítottak bíróság elé. S bár legutóbb Budapesten már akasztott bankárbábukkal fejezték ki elkeseredett dühüket devizahiteles tüntetők, eddig sem a politikusok, sem az őket markukban tartó bankárok nem estek tömegdüh áldozatává. De vajon meddig nem?

Tessék csak beleolvasni a naponta az internetes portálokra százával, ezrével felkerülő hozzászólásokba, blogokba. Egyre többen nyíltan ítélik halálra azt a politikát, melynek „áldásos” tevékenysége nyomán házukat, lakásukat, autóikat vesztik el. És elvesztik párjukat, gyermeküket, egzisztenciájukat, hitüket, reményeiket, legfőképpen a politikába vetett, eddig is meglehetősen ingatag bizalmukat. És történelem során már sokszor bebizonyosodott, hogy a népharag, ha kirobban, sokkal nagyobb erő, mint bármilyen rendőri, karhatalmi erő.

Hovatovább, mivel nekünk is van egyfajta önmagától érkező „hírszerzésünk”, az sem is titok már, hogy a belügyi szervek, rendőrségi, honvédségi berkek dolgozói is éppúgy szenvednek a „devizahiteltől,” mint mi, éppúgy elegük van a rendszerből, melynek védelmére ugyan felesküdtek, ám nekik parancs tiltja a szabad véleménynyilvánítást. Ami a haza védelmében érthető, de történelmileg igazolhatóan végzetes hiba, kussolásra inteni úgy a katonát, hogy közben teljesíthetetlen terhet raknak rá, jobbára a bankok, és senkitől sem remélhet védelmet. Legfőképpen nem a magyar igazságszolgáltatástól. Parancsszóval teszik kétségessé egy rendőr – katona, stb. – számára, hogy valójában kit is szolgál.

Legbelül így választásra kényszerülhet: mivel követne el hazaárulást: ha a szavazópolgárok az övével azonos lelki baját, nyomorát, véleményét, sikolyát, intő szavát hallva melléjük áll és esküjéhez híven valóban őket szolgálja, vagy akkor, ha az esztelen felsőbb utasítást hajt végre, mérlegelés nélkül? Higgyünk egyes véleményeknek miszerint, ha a polgári összefogás nem működne, felmerülhet egy puccs lehetősége.

Valahányszor a világtörténelemben e hibát elkövette egynémely diktátor, és ilyen dilemma elé állította fegyveres védőit, annyiszor borult ki a bili, robbant a népharag vagy puccs, és folyt a vér… de a diktátorok vére is. Nagyon szomorú és tragikus lenne, ha ez bekövetkezne.

A „devizahitel”- ként elhíresült gyalázatról már többször és sokan feltárták a teljes igazságot, nincs értelme tovább ragozni. Ám a kormány köntörfalaz, félti a pénzhatalomtól kapott egzisztenciáját. Vagy mi más oka lenne a probléma tologatására, a félmegoldásnak sem nevezhető árfolyamgát és hasonló „megmentések” kiagyalásával?

A devizahiteleseket nem megmenteni kell, hanem kárpótolni, a bűnösöket pedig felelősségre vonni. Ilyen egyszerű lenne a dolog. Hiszen a mesterségesen elhúzott agónia közben olyan nevek leplezik le naponta a nemzetgyilkosságot, mint Dr. Léhmann György ügyvéd, aki egyenesen hazaárulóknak nevezi a banki hatalommal összejátszókat, akik a bankok érdekében befolyásolják a magyar igazságszolgáltatást, és akinek keresetleveleit újabban egyszerűen visszadobják, kínjukban úgy látszik, mást már nem tudnak tenni. Drábik János interjúsorozatban tárja fel a bankok bűneit, Róna Péter közgazdász „zombi bankrendszernek” nevezi a mai magyar pénzügyi szektort.

Folyamatosan ébreszti a népet és a kormányt Varga István, az MNB Felügyelő Bizottsági tagja, tucatnyi interjúban leplezve le a bankrendszer bűnös trükkjét, amely szerinte nemcsak az évszázad csalása, de „Soha nem volt mögötte deviza!” Egyesületünk „paragrafuskutatója”, Néma József több oldalas cáfolhatatlan jogforrási érvanyagot állított össze, Falus Zsolt, Dr. Damm Andrea és még sokan hosszú hónapok óta, ezernyi szakmailag, jogilag megalapozott érvanyagot tettek le a kormány, az ügyészség, a Kúria asztalára. Tucatnyi közgazdász jelzi a kormánynak, hogy az egész nemzetgazdaság fog hamarost bele rokkanni ebbe a csalássorozatba, és addig nem lesz fogyasztás, nem lesz hitelezés, nem lesz gazdasági fellendülés, amíg a problémát egy huszárvágással meg nem oldják... Lóránt Károly közgazdász szerint európai szinten kellene fellépni az ilyen banki spekuláció ellen és megváltoztatni a feltételeket... Vértes András közgazdász szerint: „Óriási balhé lesz az újabb devizás mentőcsomagból.”

Legutóbb pedig ifj. Lomniczi Zoltán alkotmányjogász bejelentette, hogy a CÖF a bűnszövetség gyanúja is felmerülhet, ezért feljelentést fontolgatnak. Azt hihetnénk, ennyi nagyszerű koponya, alapos jogi és közgazdászi érve előtt, a szavazópolgárok részről folyamatosan érkező megannyi figyelmeztetése nyomán, észhez tér a hatalom. De nem, sajnos, nem… mindhiába bármilyen érv, bármilyen szó. Sőt, ismét egymást okolja a devizahitelesek bajaiért a Fidesz és MSZP. Ennyire telik politikai képességeikből? Egymásra mutogatnak, miközben mi, áldozatok lassan belepusztulunk.

Ilyen végletesen reménytelen helyzetben mi marad hát nekünk, ha az érvek, a törvényre hivatkozás, a szép szó, mit sem ér? Tüntetések? Netán puccs? Elindult és országosan épül Kásler Árpád „A Haza Nem Eladó” mozgalma, de ha sikerül is utcára vinnie egymillió embert –úgy legyen! -, akkor – mi lesz? Noha ő maga jelentette ki tévéműsorokban, garantálja, hogy nem lesz, lincselés, mégis, hogyan fogja garantálni? És erő nélkül ugyan hogyan fogja letartóztatni a Parlamentben ülő még mindig magabiztos és nem istenfélő honatyákat.Vajon egy elvetemült választási taktika részeként kell a balhé ennek a kormánynak? Amelynek miniszterelnöke azt reklámozza, hogy “Magyarország egy fontos csatában győzött” .

De melyikben? És a „Sikerült! Magyarország győzött!”, felkiáltás, mit takar? Miben győztek? Sikerült 3100 embert öngyilkosságba kergetni, tízezreket külföldi rabszolgamunkára kényszeríteni (Pécsett pl. tömegesen mondanak fel a szakápolók). „Júliusban 129,5 milliárdos lyuk keletkezett az államháztartás központi alrendszerében”. Ezek aztán győzelmek!

Valóban azt hiszik, hogy az ilyen, olaj a tűzre félrevezetésekkel a hamarosan biztosan az utcára tóduló milliós tömeget majd megfékezhetik a TEK-kel, vagy a sorstársunknak számító, legbelül végletesen csalódott és elkeseredett rendőrökkel? Mert előbb-utóbb, de MEGLESZ EZ A TÖMEG! Meglesz, amint elveszik tőlük a hétvégi tescós bevásárlás lehetőségét is, meglesz, ha Kásler vagy egy hozzá hasonló újkori Dózsa György hívó szavára végre kénytelen-kelletlen felkelnek a fotelforradalmárok, kikapcsolják a készüléket (vagy kikapcsolja tartozás okán a szolgáltató). Komolyan hiszi a hatalom, hogy nem fogja a dühös és elkeseredett tömeg úgy elsöpörni a karhatalmat, mint a faleveleket?

Nem kéne hagyni idáig fajulni a dolgokat!

Szégyen és gyalázat, hogy miközben körülöttünk minden normális országban ítélet született a csaló bankok ellen, nálunk a kormány félrebeszél – mert nem igaz, hogy „Európában egyedülálló módon megsegítettük a devizahiteleseket” -, hol ezt mond, hol azt, a nem is jogképes bankok pedig fejüket ostoba struccként vélt biztonságukba dugva továbbra is kegyetlenül végrehajtatnak, kifosztanak, rabolnak!

Nem lenne sokkal egyszerűbb, olcsóbb és békésebb tisztességes mód a „devizahitelt” azonnal törölni, kártalanítani, majd valós munkahelyeket teremtve – az európai átlaghoz közeli – jövedelmet adni, a szavazópolgároknak görcsmentes életet, jövőképet biztosítva a fogyasztást beindítani? Nem lenne célszerűbb a politika iránt drága pénzen – megosztással és gyűlöletkeltéssel – kialakított közutálatot közmegelégedéssé alakítani (ami ebben a velejéig romlott helyzetben már meglehetősen nehéz lenne)? Miért nem lépnek, miért nem érzik, hogy nemcsak a választópolgárok bizalmát veszejtik el, hosszú fényévekre, de tűrésüket is? A válasz egyértelmű: a bankok tartják markukban őket.

Hatalmas fizetések, magas pozíciók, álombeosztások, hatalmi kiváltságok, kivételes előnyökből harácsolt mesés, nem ritkán off-shore vagyonok forognak kockán. Többször kérdeztük már: vajon kik és milyen törvények, kiknek, milyen felhatalmazás alapján engedélyezték a honatyáknak a miénkéhez képest 30-szor, 40-szer nagyobb fizetését? Ezért van most sumákolás?

A pénzért, a hatalomért mindent beáldoznak, hazát, népet, becsületet, uniformist?

56-ban a szovjet tankokat hívták ránk, most majd kit fognak?

Forrás : Devizahitel – avagy nyakunkon egy újabb 56? - Patacsi Pilvax közvélekedő honlap